A C-vitamin felfedezése neki is köszönhető: Banga Ilona 17 éven át Szent-Györgyi Albert kutatótársa volt

Banga Ilona neve sokáig nem kapott elég figyelmet, holott az egyik legjelentősebb magyar tudományos felfedezés társkutatója volt. Szent-Györgyi Albert kitartó munkatársaként fontos szerepet vállalt a C-vitamin felfedezésében. 

Majd az izomműködés és az öregedéssel kapcsolatos biokémiai változások területén ért el sikereket. Azonban a nemzetközi jelentőségű kutatói eredményei ellenére soha nem részesült kellő elismerésben. 

Banga Ilona a magyar tudományos élet úttörő kutatója 

Banga Ilona 1906. február 3-án született Hódmezővásárhelyen. Figyelme már kislányként a természettudományok felé fordult, ám a háborús évek alatt leányként nem látogathatta a szentesi gimnáziumot. Édesapja, aki támogatta lánya tudományos érdeklődését, magántanulóként biztosította számára az önképzés lehetőségét. A különbözeti vizsga sikeres letétele után végül a szentesi fiúgimnázium magántanulója lett. Édesanyja nem tartotta az orvostudományt nőhöz illő hivatásnak, ezért Ilona az érettségi után a szegedi egyetem vegyész szakára iratkozott be. Később Bécsben és Debrecenben folytatta tanulmányait, egyetemi diplomáját pedig kitűnő eredménnyel szerezte meg. 

1930-ban kezdődött el tudományos pályafutásának egyik legjelentősebb időszaka, amikor Szent-Györgyi Albert mellett kezdett el dolgozni. A professzor eleinte három hónap próbaidővel alkalmazta a fiatal tudósnőt, majd alig két hét elteltével teljes állásba maga mellé vette a kiemelkedő tehetségű és kitartó kutatót. A közös munkájuk mintegy tizenhét éven át tartott, amely idő alatt 25 közösen megjelent tudományos cikk, számtalan kutatási anyag és felbecsülhetetlen értékű orvostudományi és biokémiai eredmény született. 

Életem első igazi sikerélménye az volt, hogy néhány hét múlva azt mondta nekem: letelt a három hónap próbaidő és vele egy laboratóriumban fogok dolgozni.

A C-vitaminnal kapcsolatos többéves munkájának sikere nem valósulhatott volna meg kitartó kollégája segítsége nélkül, amelyért Szent-Györgyi Albert 1937-ben elnyerte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Banga Ilona a C-vitamin kivonását és előállítását vizsgáló kísérleteivel jelentős mértékben hozzájárult e világhírű magyar tudományos eredményhez. A szegedi kutatómunka azonban nem ért véget ezzel a sikerrel, Ilona 1939-től az izomműködés biokémiai folyamatait kezdte el vizsgálni, majd ennek során fedezte fel az aktint. Több külföldi lehetőséget is kapott a hazai siker után, fél évet Oxfordban töltött, tanulmányútra ment Bécsbe, Nápolyba és Bázelbe, és számos nemzetközi egyetem hívta meg előadásokat tartani. 

Szent-Györgyi egy közös fotójukra feljegyzett kommentárjából kiderül, hogy a legtöbb akadémiai meghívója meglepődött, amikor élőben találkozott Ilonával: a publikációi alapján ugyanis egy idős, tekintélyes tudósra számítottak, nem pedig egy fiatal pályakezdőre. 

Soha nem ismerték el kellőképpen az eredményeit 

Banga Ilonát barátai és munkatársai egyaránt szerény, kitartó és végtelenül alázatos emberként írták le, aki nem várt nagy elismerést. A Szent-Györgyi irányítása alatt működő Orvos-Vegytani intézetben nagyra tartották Ilona munkáját, ahol egészen a professzor 1947-es emigrációjáig folytatta tudományos munkáját.

Ezt követően a fővárosi  Orvos-Vegytani Intézet munkatársa lett, majd a Korbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docenseként megalapította és vezette a biokémiai laboratóriumot 1952-től közel 20 éven át. 1955-ben érte el a biológiai tudományok doktori fokozatát. Guba Ferenc az Orvosi Hetilapban 2000-ben megjelent megemlékező írásában ezt a fontos idézetet emeli ki Banga Ilonáról: 

ez nem igazságos dolog, de engem nem érdekel, hogy milyen egyéni hasznom van a kutatásból, csak hagyjanak dolgozni, harag nincs bennem

Férjével, Baló Józseffel – az MTA orvos-patológus kutatójával – közösen fedezték fel a hasnyálmirigyben képződő enzimet, az elasztázt, valamint az elasztáz-inhibitort, amelyek fontos szerepet játszanak az érelmeszesedés kialakulásában. Amikor Ilona 1952-ben férjétől függetlenül Kossuth-díjat kapott volna, visszautasította az elismerést, arra hivatkozva, hogy az a közös munkájuk eredménye. Lemondása után a bizottság világossá tette számára, hogy a jövőben ne számítson további állami elismerésekre, és a döntését személyes sértésként értékelték. 

A Rákosi-korszak alatt több rendben is provokátorként és rendszerellenesként tüntették fel, így a hivatalos elismerés csak néhány évvel később, a viszonylagos politikai normalizáció után következhetett be. Végül férjével közösen, 1955-ben kapták meg a Kossuth-díj II. fokozatát. Ennek ellenére Ilona munkáját és a tudományos életben betöltött vitathatatlanul meghatározó szerepét sosem ismerték el kellő mértékben, neve sokáig elkerülte a köztudat figyelmét. Az itthoni viszonyulással ellentétben Kelet-Németországban 1962-ben a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagjává választották, Magyarországon soha nem lett az MTA tagja, holott két évig  a Biokémiai Bizottság elnöke volt.

Karrierjének utolsó évtizedeiben a kollagén szerkezetét kutatta, az öregkori elhízást vizsgálta és az időskori szervezet biológiai változásait igyekezett feltérképezni. 1970-ben vonult nyugdíjba, de a munkát ekkor sem tudta abbahagyni. A Gerontológiai Intézet öregedéssel foglalkozó kutatásainak oszlopos tagjaként és tanácsadójaként még évekig aktívan dolgozott. Tudományos publikációi, és megjelent könyvei a mai napig releváns és fontos információkat adnak a biokémikusok és az orvostudomány kutatói számára. 

Banga Ilona tudományos jelentősége vitathatatlan, amely eredmény nem valósulhatott volna meg harcos kitartása és megingathatatlan elhivatottsága nélkül. Nőként egy olyan világban volt képes érvényesülni, amely mindenáron el akarta hitetni a fiatal lányokkal, hogy nincs keresnivalójuk az akadémiai életben. 

(Képek forrása: MTI, SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka.)

• femina példaképek
• nők a tudományban
• tudomány
• biológia
• kémia
• c-vitamin
• kossuth-díj
• Terasz