Ez lehetett a világ első császármetszése: Julius Caesarnak semmi köze hozzá

Napjainkban a modern császármetszés az anya életére már nem jelent komoly veszélyt, ám a műtéti technika, a varróanyagok és az altatási-érzéstelenítési módszerek fejlődése előtt ez nem így volt. A XX. század előtt csak végszükség esetén végezték el a beavatkozást – ha már az anya meghalt, ha pedig még életben volt, tudták, hogy nem éli túl a gyermek kimetszését. A történetírók szerint azonban akadhattak kivételek.

Julius Caesar nem császármetszéssel született

A császármetszésre ma a szülés egy lehetséges alternatívájaként tekintünk, és bár lehetnek az anya életére gyakorolt negatív hatásai a későbbiekben, alapvetően az életét nem veszélyezteti ez a hasi műtét. Legtöbben Julius Caesar nevéhez kötik a császármetszést, ám a közhiedelemmel ellentétben ő valószínűleg természetes úton látta meg a napvilágot. A történetírók szerint ugyanis anyja, Aurelia Cotta mindössze tíz évvel Caesar halála előtt hunyt el. Az időszámításunk előtti időkben pedig gyakorlatilag kizárt, hogy egy várandós nő túlélhette volna a gyermek kimetszését.

Ez lehetett a világ első császármetszése

Orvostörténeti érdekességként tartják számon azt a Francois Rousset párizsi orvos által – L’hysterotomotocie ou enfantement césarien című szülészeti monográfiájában–, leírt esetet, mely során egy svájci disznóherélő, Jakob Nufer segítette világra saját gyermekét. A férfi feleségének szülése elakadt és veszélybe került mind az anya, mind a baba élete. A férfi egy bába segítségével hajtotta végre a hasi kimetszést. A feljegyzés szerint csodával határos módon nemcsak a baba, de az anya is életben maradt a beavatkozást követően – sőt további gyermekeknek adott életet.

A császármetszés további története

A követező eset, amikor a gyermek kimetszését követően – ha nem is sokáig, de - az anya életben maradt, 1610-ben történhetett, Németországban. Jeremias Trautmann sebész hajtotta végre a beavatkozást, mely során a sebet selyemmel varrta össze. Sajnos az anya csak mintegy 25 nappal élte túl a beavatkozást: végül császármetszést követő szepszisben hunyt el.

A későbbi feljegyzések egy 1738-as írországi, majd egy 1793-as angliai esetről tesznek említést, melyek során az anya már jóval túlélte a beavatkozást. Ám a halálozási arány a XVIII. században még nagyjából 80-95% körüli volt.

Hogy a császármetszés napjainkban az egyik leggyakrabban végzett hasi műtétté vált, abban nagy szerepet játszottak az orvostudomány 19-20. századi vívmányai. Egyre tökéletesebbé váltak a varróanyagok, a műtéti technika, felfedezték az altatást, valamint Semmelweis Ignácnak köszönhetően, aki bár a kórokozó baktériumokat nem ismerte, de a klórvizes kézmosással az antiszepszist vezette be a kórházi szülészetben.

Forrás: academic-med-surg.scholasticahq.com, mult-kor.hu

• császármetszés
• műtét
• terhesség
• történelmi érdekesség
• Gyerek